Tegnap részt vettem a Színház- és Filmművészeti Egyetem diákjai által, az intézmény NER általi bedarálása ellen szervezett élőláncon. A Corvinus (magán)egyetem épületei között vártam a „chartát” amelyet több ezer ember adott kézről kézre egészen a - jelenleg csak díszleteiben - Parlamentnek nevezhető épületig. Miután tovább jutott rajtam felültem a biciklire és a lezárt pesti alsó rakparton felkerekeztem a Kossuth térre. (Elképesztő hangulatos egyébként a nem kocsik által büdösített Duna part, eléggé meg vagyok elégedve eddig az új Főpolgármesterrel, de erről egy másik bejegyzésben…)
Először is megállapítottam, hogy valóban elképesztő förmedvény a Trianon emlékmű, ami egyértelműen a Parlament tömegek általi megrohamozása ellen épített védelmi rendszer része és csak később találták ki a csak magyar falunevekből álló koncepciót.
Másodszor pedig azt, hogy nagyon sokan vannak a téren. Természetesen próbáltak kellő távolságban állni a tüntetők egymástól a vírusveszély miatt, de így is megállapítható volt, hogy a - rakparton már dupla – sorban állókkal együtt akkora tömeg jött össze, amely rég nem. 2010 óta rendszeres tüntetés járó vagyok, hiszen egyáltalán nem tudok azonosulni a kormány által képviselt ideológiával. Így láttam már az Egyetem téren tömegnek látszó DK-s nyudgíjasdzsemborit és végigvonultam már sokszor az egész városon, hogy meghallgassam ugyanazt tizenötödjére. De ez a tüntetés más volt. És nem csak azért, mert a Kossuth tér az átépítése óta óriási lett így nehéz megtölteni emberrel. De mi lehetett az oka, hogy éppen az SZFE autonómiájának elvétele miatt mozdult meg ennyi ember egyszerre?
Sokat adott hozzá az eseményhez az, hogy fiatal, kreatív és lelkes hallgatók szervezték és nem a sikertelenségbe beleszomorodott politikusok. Volt zene, gólyalábasok és sok szervező, akik folyamatosan tartották a várakozókban a lelket. Bár ez nem egy „ellenzéki” tüntetés volt mégis utoljára a rabszolgatörvény elleni megmozduláskor éreztem ezt a lendületet. És azt gondolom egyik sem az Ügy miatt lett sikeres megmozdulás. (Már persze, ha sikernek tekinthető a sok tüntető és az, hogy többször is utcára lehet vinni az embereket) Azért lettek sikeresek ezek a tüntetések, mert a kezdeti bátor kiállásukkal a diákok, egyetemvezetők és korábban az ellenzéki képviselők reményt adtak a NER-t elutasítóknak, hogy van értelme ellenállni. A közoktatás átalakítása ellen mindig csak nagyon kevesen vonultak utcára. Valószínűleg azért, mert kb. minden héten megjelent a hír, hogy sztrájkolnak a tanárok, aztán valahogy sose jött össze. Nem látták a tömegek azt a bátor kiállást, amelyhez jó szívvel csatlakozhattak volna. Említést érdemel még az Index volt szerkesztősége, akik a fenyegetés kézzelfoghatóvá válásakor egy emberként mutattak be a hatalomnak és az új induló portáljukhoz (https://tamogatas.telex.hu/) már 23 ezernél is több támogató gyűjtöttek. A bátor kiállást egyértelműen díjazta az olvasóközönségük.
Tehát azt gondolom, hogy az ellenzéki pártoknak és mindenkinek, aki a NER lebontásán dolgozik, érdemes elgondolkoznia, hogy milyen áldozatot hajlandó meghozni annak érdekében, hogy bizonyítsa a tömegek számára, valóban komolyak a szándékai.
