Egy hete még a 888.hu is hazaárulásnak tartotta, hogyha politikusok a saját érdekükben használják fel a vírus terjedését.
De azóta ez már nem hazaárulás hanem a propaganda szerves részévé vált. Az M1-en az Indexet és a 444-et alázzák természetesen az Origora hivatkozva, mert a várható reklámbevétel csökkenés miatt újra támogatásokat gyűjtenek. A Pesti Srácokon öt cikkből négy megint politikusokat vagy hírportálokat sároz:
Elmebaj, töketlenség és Orbánt üti a sajtó. Tudom, hogy vigyázzunk egymásra és most az összefogás ideje van, de tartsuk nyitva a szemünket és a fülünket, mert az Orbán-rezsim nem változott meg!
Frissítés: Közben pedig már a nyilvánvaló hazugságtól sem riadnak vissza. Magyarországon tudvalevőleg nem vizsgálnak tünetmentes embereket, így nyilvánvalóan alacsony marad a szám.
2020 február 26-án a Jövő TV által szervezett eseményen jártam. A két meghívott vendég, Schiffer András ügyvéd, volt LMP társelnök és Kádár Barnabás jövőkutató, a Momentum alapítója annak apropóján beszélgettek és vitatkoztak egymással, hogy a YouTube nemrégiben letiltotta a Pesti Srácok csatornáját és egy rövid időre Gyurcsány Ferencét is.
Képbe hozó cikkek az esettel kapcsolatban: PS, 444.
Van-e lehetőség jogorvoslatra?
Nótin Tamás a Jövő TV főszerekesztőjének első kérdése arra vonatkozott, hogy tulajdonképpen kié is a YouTube-ra feltöltött tartalom? Schiffer elmondta, hogy természetesen a szerzői jogok a készítőt illetik, ám a platformszolgáltatónak felelőssége, hogy ellenőrizze milyen tartalmat töltenek fel a tárhelyeire. Viszont a legnagyobb problémának azt tartja, hogy nincs valódi verseny a videós platformok között, monopol vagy oligopol helyzet alakult ki az internetes tartalom megosztók piacán. Kádár ezzel egyetértve állapította meg, hogy éppen elég annyi is, hogy valakinek rövid időre levegyék a tartalmát máris könnyen elesik a pénzkereseti lehetőségtől, hiszen lemarad a hírversenyben.
A következő kérdés arra vonatkozott, hogy van-e lehtősége jogorvoslatot kérni annak aki nem ért egyet a YouTube döntésével. Schiffer egyértelműen rávágta, hogy nincs ilyen lehetőség jelenleg. A kérdezővel ellentétben nem volt benne biztos, hogy politikai motiváció volt a csatornák törlése mögött, de feltételezi. A jogállami és demokratikus út az lenne ha a szolgáltató feljelentést tenne, ha bűncselekményre gyanakszik. Aránytalannak ítéli meg egy újság vagy politikai aktor teljes, évek alatt felhalmozott videós anyagának törlését, hisz ki hatalmazta fel a YouTube-ot arra, hogy a jövőben akár a magyar történelem kutatást segítő anyagokat véglegesen töröljön? Mivel ez a videó még csak nem is volt nyilvános, így Schiffer szerint a társadalomra való veszélyesség sem állhatott fenn, így bűncselekmény nem történhetett, bár a Pesti Srácoknál egyértelműen hibát követtek el szerinte. Kádár Barnabás arról beszélt, hogy a technológia miatt a hatalmi viszonyok átrendeződtek, a Szilícium-völgy egyes vezetői nagyobb hatással lehetnek az életünkre, mint a polgármesterünk.
Szerencsénk, hogy Amerikában vannak
ezek a techcégek, mert ha orosz vagy kínai tulajdonosaik lennének és az ő szempontjaik szerint moderálnának az sokkal károsabb következményekkel járna. Kádár szerint csak azt választhatod meg, hogy ki nyom el, a vállalatok vagy az állam, erről részletesebben itt olvashattok. Véleménye szerint egy fair rendszert kell kialakítani és nagyobb súlyt helyezni az emberek általi moderálásra, példaként hozza a redditet ahol a felhasználók közül kerülnek ki a moderátorok.
Kapitalista demokrácia?
Itt érkezünk el a vitában az ideológia fejtegetésekhez. Schiffer elmondja, hogy a kapitalizmussal van baj, hisz ezek a világcégek már rég kiszöktek a nemzetállami hatáskör alól. A globális nyilvánosságot a cégek kényük-kedvük szerint alakítják. A cégek beépültek a döntéshozatalba, lobbiszabályozásra lenne szükség leginkább, hogy elejét vehessük az ilyen eseteknek. A megválasztott politikai vezetők a "végén" legalább elszámoltathatóak, míg a multicégek már a fogyasztói magatartással sem, hisz már a fogyasztói igényeket is ők generálják. Kádár szerint még mindig a kapitalista demokrácia a legjobb berendezkedés, hisz az erőszak alapú hatalomelosztást felváltotta a pénzalapú hatalommegosztás. A polgárok pedig a demokratikusan megválasztott kormányokon keresztül politikai nyomást kell, hogy helyezzenek a vállalatokra, hogy azokat kordában tartsák. Schiffer szerint nem értelmezhető a kapitalista demokrácia, hisz
Demokrácia-e az, ha akinek több pénze van az több beleszólást kap?
A vitáról készült videó hol máshol, mint a YouTube-on tekinthető meg.
A 2022-es választások sorsdöntőnek ígérkeznek. Ha a Fidesz negyedszerre is megnyeri az országgyűlési választásokat, akkor valószínűtlen, hogy Orbán Viktor utódját az ellenzéki oldalon kéne keresnünk.. Ebben az esetben az ellenzék még elég sok ideig csak a rendszeren belüli más véleménnyel rendelkezők közössége marad, nem tudja saját elképzeléseit semmilyen módon érvényesíteni. Viszont az önkormányzati választások reménykedésre adnak okot. Addig morzsolódott és alakult az ellenzék, ameddig minden szereplője megértette, hogy nem tudnak a választásokon sikert elérni, ha a választási rendszer logikájához nem idomulnak. Ez pedig jelenleg csak két tömb vetélkedését engedi meg. Valószínűleg ebből mindenki tanult, és egy az egy ellen szeretne kiállni a fidesz jelöltjeivel. A részletek kidolgozása viszont még előttünk áll.
Két alapvető célt látok amiért szeretnénk leváltani a jelenlegi rezsimet:
a demokratikus intézmények visszaállítása:
médiahelyzet normalizálása
választási törvény demokratizálása
ügyészség valódi munkára bírása - elszámoltatás
parlament szerepének visszaállítása
a tudomány és kultúra szabadon engedése és pártatlan támogatása
az oligarchák uralta piacok felszabadítása
az ország átkormányzása a 21. századba
oktatás megreformálása
normális egészségügyi ellátáshoz szükséges források biztosítása
Természetesen még száz meg száz területen kéne fejlődnünk, de ezek biztosan elengedhetetlenek egy modern és prosperáló ország alapjainak lerakásához. Most pedig nézzük meg milyen a jelenlegi helyzet amelyben ezt a választást meg kéne nyerni.
A kormányban egyszemélyes a döntéshozatal. A bíróságok folyamatos nyomás alatt. A parlamentben valódi munka nem folyik. A média két részre oszlik, állami milliárdokkal tömött csak egyirányba elhajló médiák és túlélésért küzdő független és kevésbé független médiák. Az ellenzék mozgásterét folyamatosan csökkentik, amelyre esélyesség esetén még komolyabban lehet számítani. Akár a választási törvényt is módosíthatják ha úgy látják a jelenlegivel veszélybe kerülnek. Megszüntethetik a világon egyedülálló győzteskompenzációt, elvehetik a parlamenti frakciók pénzét és becsúszhat még néhány ÁSZ büntetés is. Ezektől függetlenül a nemzektözi szervezetekbe való beágyazottságunk miatt szerencsére a választásokat meg kell tartaniuk. Viszont annak tisztasága kérdéseket vet fel.
Ellenzék állapota és lehetőségei.
A 2019-es év teljes egészében átrajzolta az erőviszonokat az ellnzéki térfélen, erről itt írtam részletesebben. A jelenleg működő pártok hozzávetőleges támogatottsága: DK - 13%, Momentum - 11%, MSZP-P 8% , Jobbik - 8%, LMP-2%. Az MKKP-t ebbe a képletbe nem veszem bele, velük majd külön cikkben foglalkozom. A többségi rendszerben eldőlő 106 egyéni körzetben közös jelölteket kell állítani. Néhány helyen lehet esetleg egymásra indulni, ahogy az az önkormányzatiban is megtörtént, de komoly ellentét nem mutatkozhat. Az egyéni töredékszavazatok a listákra hullanak vissza, emiatt aki indul annak valamelyik listához csatlakoznia kell. Nem lehet több három listánál a mostani szabályok szerint, mert 27 helyen kell egyéniben indulni a listaállításhoz. Szerintem a kettő lista lenne a legjobb, hisz koalíció kormányzás esetén az még kezelhető állapot, és a nem fideszre szavazóknak is lenne választási lehetősége. De a Jobbik korábbi náculása és a DK elnök Gyurcsány elutasítottsága miatt ezt nehezen tartom elképzelhetőnek.
Megoldható-e a közös lista?
Elképzelhető, de nehezen kivitelezhető és megint füstös szobában tárgyalásoknak tűnhet majd a folyamatos tárgyalgatás és a közben lévő szivárogtatások. Véleménényem szerint három közösség tud fennmaradni a következő két évben. A Momentum a DK és a Jobbik.
Ezeknek az erőknek három különálló listát kell állítaniuk.
A Momentum képviseli a legújabb még érintetlen politikai generációt és ebből kifolyólag a fiatalokat. A DK-ban vannak a már "kipróbált" arcok, a Momentumhoz képest nagyon eltérő kommunikációval, talán a baloldali eszmék is itt kaphatnak helyet. A Jobbik ereje még mindig a vidéki szavazók megszólításában van, folytatódnia kell a konszolidációnak és talán a jobboldalon mozgolódó értelmiségiek is szövetségbe léphetnek velük. A kisebb szereplők közül az MSZP valszeg lényegében betagozódik a DK-ba az lmp-párbeszéd zöldjei és remélhetőleg a függetlenek a Momentumhoz csatlakoznak. Így van egy régebbi párt, új párt és a Jobbik aki leginkább a vidék pártja lehetne, megadva a választási lehetőséget az ellenzéki szavazóknak.
A választási csalásokra visszatérve, nem lehet túlhangsúlyozni a szavazat számláló bizottságokba delegált tagok szerepét. Valahogyan minden egyes telelpülésre el kell jutni ahhoz, hogy a kisebb nagyobb csalások minél jobban elkerülhetőek legyenek!
Ki lesz a miniszterelnök jelölt?
Három listához három jelölt? Szerintem igen, a budapesti előválasztás megmutatta, hogy komoly aktivizáló ereje van az ellenzéken belüli nyílt versenynek és komoly legitimációt ad. Itt nem kell előválasztás a választás maga megmutatja majd kit szeretnének a választók. A konkrét nevekkel dobálózásba még nem mennék bele, arra lesz még elég időnk később. A több jelölt pedig - viták éa beszélgetések során - nagyon is alkalmas lehet a saját szavazótábor feltüzelésére. Csak azt az üzenetet kell átvinni a fidesz ellen voksolóknál, hogy ez nem széthúzás, hanem demokratikus verseny, aminek mindenki elfogadja majd a végeredményét. Ahogy Vona Gábor írta a cikkében:
Az egyéniben döntünk a kormányváltásról, listán döntünk az új kormányról.
Ami viszont elengedhetetlen: minden listának legyen valódi programja és elképzelése arról, hogy milyen szakpolitikákat szeretne megvalósítani. És természetesen a fentebb összegyűjtött pontokkal együtt le kell fektetni a demokratikus minimum feltételeit az Orbán rendszer utáni Magyarországnak.
Orbán Viktor az éves egyetlen sajtótájékoztatóján ahol független médiumok is kérdezik, még mindig úgy érezte, hogy ellenszélben dolgozik. Ezek a fránya újságírók szeretnék betartatni a politikusokkal a jogszabályokat és erről még tájékoztatni is merik az olvasóikat, EZ VESZÉLYES! Természetesen soha senki nem tiltotta meg a fidesznek, hogy megfinanszírozzanak egy normálisan működő médiacsoportot. Korábban a Simicska médiák elég jól betöltötték ezt a szerepet, aztán eltört valami a két harcostárs között. Ezután már szó sem lehetett arról, hogy jobbról finanszírozott független vezetésű szerekesztőségek jöjjenek létre, csak a párt sejhajában mélyen fent lévő szócsőként működhettek az állami és a megszerzett médiák. Ezzel párhuzamosan pedig a kritikus médiák folyamatos megfélemlítése is folytatódott. Ebben a helyzetben egyre nagyobb szükségünk van olyan, minél függetlenebb szerkesztőségekre amelyek nem pártok érdekeit szolgálják ki. Én a bizottsági tagsági tiszteletdíjam kb. 20%-át ajánlom fel januártól független és kevésbé független médiáknak annak érdekében, hogy tovább tudják folytatni az emberek tájékoztatását. Ezzel nem befolyást szeretnék gyakorolni rájuk, csak fizetek az általuk nyújtott szolgáltatásokért. A következőkben röviden bemutatom kiket támogatok és milyen érvek szólnak mellettük.
Három nyomtatott lapot vásárolok meg online módon:
Magyar Hang: A Magyar Nemzettől kirúgott újságírók mindenkitől független hetilapja, ami a minőségével ebben az online világban is megtalálta a saját közönségét. Szeretem benne, hogy a hagyományos újságírást képviselik és még a fideszesek is nehezen állíthatják róla, hogy liberális média. Nagy értéke még a vidéki riportok és a hosszú interjúk érdekes emberekkel.
Népszava: Bár sajnos nem teljesen független, köthető az MSZP-hez és még állami pénzeket is rendesen kap, mégis az egyetlen olvasható napilap. Nagyon jó zavaró reklámok és felugró értesítések nélkül elolvasni az aktualitások és elég vok vélemény is megjelenik benne.
HVG: Kevesebbet foglalkoznak már gazdasági kérdésekkel, de kitekintenek benne a világeseményekre is. Ezen kívül pedig próbálnak nyugatabbra már működő konstrukciókat felépíteni azért, hogy fizessenek az olvasók.
Beszálltam a közösségi finanszírozásukba:
Index: Az egyik legnagyobb folyamatos hírszolgáltatást nyújtó hírportál. A tulajdonosi viszonyok kissé tisztázatlanok, ezért szükségük van a hirdetésen kívül más lábra is.
444: A mai kornak leginkább megfelelő portál, ahol lehet értesülni a legfontosabb témákról, a hosszabb elemzések pedig általában magas minőségben kidolgozottak. Videós tartalmaik közérthetőek és könnyen fogyaszthatóak mégi komoly kérdéseket érintenek.
Mérce: Baloldali elkötelezettségű lényegében csak a közösségi finanszírozásra épülő pénzügyi modellel. Tetszik az elképzelés és azt is gondolom, hogy helye van a magyar közbeszédben a valóban baloldali gondolatoknak.
Átlátszó, direkt36: Két oknyomozó portál, ahol jobban utánajárnak az oligarchák céghálóinak és piszkos ügyeinek. Többször indultak innen fideszes botrányok, amik sajnos kevesekhez jutnak el, mert a kormánypárti médiák észre sem veszik őket. És ha egyszer már nem Polt Péternek hívják a főügyészt, hasznosak lesznek ezek a bizonyítékok a bíróságokon.
Partizán: Gulyás Marci és csapata eddig mindig minőségi munkát raktak le az asztalra bármilyen formátummal is dolgoztak. Trianonos dokufilmjüket például simán bemutatnám iskolai óra keretén belül is.
Január 20-án hétfő este sietve érkeztem a MagNet közösségi házba, mert már inkább a kezdésre mint a fél órával azelőtti kapunyitásra értem oda. A sorban állva meg kellett tudnom, hogy már elfogytak az ülőhelyek, én azért találtam egyet a földön a pulóveremen. Végre. Valódi. Vitát ígért a facebook felvezető és valóban valami ahhoz hasonló történt. Plankó Gergő a 444.hu újságírója és Apáti Bence aki jelenleg a Magyar Nemzet publicistája, voltak a meghívottak. Plankó szerint az, hogy ilyen sokan mentek el egyértelmű kritikája a mai viszonainknak. Apáti viszont azzal érvelt, hogy a Szabadfogásban ahol ő os szerepelt korábban már voltak ilyen viták.
Szabadfogás: a simicska átforsulása után lértrejött valóban széles spektrumot meghívó vitaműsor volt, amit a visszafiedeszesítés után az alkotók akarata ellenére megtartottak mint formátumot. Az eredeti készítői és résztvevői azóta Kötöttfogás néven folytatják ami már a Magyar Hang brandje alatt fut.
A hangulatot biztosító moderátor a számomra kissé bugyuta stílusával elérte, hogy jó hangulatú legyen a beszélgetés, ne legyen komoly egymásnak feszülés.
Van-e sajtószabadság?
Az első "bemelegítő" kérdés rögtön az volt, hogy van-e ma sajtószabadság Magyarországon. Plankó szerint ez nem egy igen-nem eldöntendő kérdés, hanem egy skála lehetne inkább. És felsorolta, hogy milyen kormányhoz hű szereplők vannak, mint Közmédia, a teljes KESMA hálózat és a felügyeletet elvileg ellátó csak fideszes tagokat magában foglaló Médiatanács. De azt sem tagadta, hogy megjelenhetnek kritikus hangok. Sajnos kimaradtak további fontos pontok, minthogy kormányzati machinációval beszüntették a legolvasottabb napilapot (Népszabadság), valószínűleg fenyegetéssel visszavették Simicska teljes médiabirodalmát és a kicsiket sem kímélve zenelejátszási problémákra hivatkozva szüntették be a Civilrádiót.
Apáti a korábban emlegetett skálán egytől tízig éppen 7-re tenné a sajtószabadság jelenlegi állását. Véleménye szerint azért van sajtószabadság, mert ellenzéki politikusok véleményével ellentétben nincs diktatúra. Szerinte akkor nem lenne sajtószabadság, ha a 444-es újságírók börtönben ülnének. És természetesen az elmaradhatatlan "elmúlnyócév"-ezés is előkerült miszerint az MSZP-SZDSZ kormányok alatt is nagyon hasonló volt a helyzet csak másik előjellel. Ami ugyebár gondolom igazolja is azt, hogy ennek így kell működnie. Erre később Plankó számokkal reagált miszerint jelenleg a HVG mint meghatározó ellenzéki hetilap bevételeinek 3,5%-a csak állami reklám, míg 2009-ben ez az akkor ellenzéki Heti Válasz esetében még 20% volt. Nyilván ez is kiragadott számadat, ám azt jól mutatja, hogy a teljes pályás letámadás a fideszrezsim alatt kezdődött el. Ezt jól megtanulta Orbán Viktor, hogy a médiát nem szabad nem elvhű emberekre bízni, hisz Gyurcsány alatt láthatta, ahogy a közmédia komoly kritikákat fogalmazott meg a kormánnyal szemben, hozzáteszem jogosan.
Kormányzati, ellenzéki?
Fontos megjegyezni, hogy a moderátor ás Apáti is tendenciózusan a kormánypárti és ellenzéki sajtó megjelölést használta, ami véleményem szerint elég erős torzítása a valóságnak hiszen a fideszes propragandát szószerint megjelenítő teljes Kesma-Közmédia platformmal nem említhető egy lapon a széttagolt, több tulajdonosi hátterű és ideológiájú kormánytól független sajtó. Plankó később a felosztást pártmédia- nem pártmédia szavakkal fejezte ki, ami szerintem sokkal inkább kifejezőbb, és természetesen a pártmédia magába foglalja az alfahírt, nyugati fényt, balra magyart és még ki tudja milyen valóban ellenzéki pártok által pénzelt oldalakat is.
Apáti arra kérdésre, hogy mi volt 2019 legfontosabb közéleti ügye vagy cikke azt mondta a Borkais cikkek, ahol szerinte a "ellenzéki'" média akkor követett el csúsztatást, amikor a cikkekben egyszerre jelent meg a Borkai és a kokan szó, miközben drogozásról és ezzel együtt törvénysértésről szó sem volt. Természetesen az Audi által megvárárolt földek kijátszása és a fideszesekkel együtt bulizó lányok állami támogatás nem jutott eszébe ezen a ponton. Fontos állítása volt még, hogy szerinte a "ellenzéki" média keveset beszél a migrációról és minden áron próbálja ezt pozitív színben bemutatni, ami szerinte propaganda tevékenység. Amikor Plankó felvetette, hogy a kormányzati média tízszer annyi sajtópert vesztett a bíróságon mint a független, erre Apáti lényegében azzal reagált, hogy ő nem újságíró úgyhogy ezt ne rajta kérjük számon, és amúgy ez tényleg nem szép.
Érdekesség még, hogy Apáti nem egyszer hozza fel a Klubrádiót mint példát, az "ellenzéki" sajtó szabadságára, ám azt elfelejti, hogy elvették tőlük az országos frekvenciájukat. Majd amikor újra pályáztak egy frekvenciára akkor a pályázatukat visszadobtták olyanokra hivatkozva, hogy az üres oldalak nem voltak aláírva. Ekkor a Médiatanács egy soha nem létező Autórádió nevűnek adta a frekvenciát, de azt végül nem sikerült összetákolni. Így egy másik frekvencián kellet folytatniuk több kötelező zenével, és azóta is hallgatói támogatásokból tartják fent magukat. Tehát azért mindent megtett a kormányzat, hogy ellehetetlentsék őket.
Összességében egy jó hangulatú hasznos vita volt, több ilyen bátor kormánypárti újságírónak kéne lennie, aki meri vállalni a vitát. Reméljük lesznek még hasonló események, hisz a résztvevők és érdeklődők számából egyértelműen az derül ki, hogy igény lenne rá!
A következő rövid bejegyzésben az önkormányzati választások eredményét és előzményeit fogom értékelni. Nem megyek bele mélyen a számmágiába, csak az összképet és a tanulságokat vizsgálom.
Az időközi momentum
Jómagam 2018 áprilisa óta követem a kőbányai poltikai helyzetet. Ekkor az ellenzéki pártok csúfos veresége után éreztem úgy, hogy itt az ideje, hogy kivegyem a részem a politikából, mert szeretnék egy a 21. századra felkészült országban élni. Beléptem tehát a Momentumba és csatlakoztam a kőbányai alapszervezethez. Nem maradtunk feladat nélkül, mert szeptember végén már érkezett is az első kihívás, egy időközi önkormányzati választás képében. A hatos körzet korábbi képviselője lemondott ezért kellett egy újat választani a helyére. Az ellenzéki pártok átengedték a Momentumnak az indulás jogát, feltételezem az esetleges kudarc elkerülésének érdekében. A Momentum viszont a lendületéről híres ezért bele is vetettük magunkat a kampányba. Jelöltünk az akkori alapszervezeti elnök Kovács Róbert volt, aki azóta a 12-es körzet képviselője és az egyik legaktívabb kőbányai politikus. A kampány alatt legalább háromszor bekopogtunk minden ajtón, hogy elmondjuk választások lesznek és legjobb jelölt a mi jelöltünk. Sajnos a mi igyekezetünk nem hatotta meg helyi lakosokat így a részvétel 18% alatt maradt a fideszes jelölt pedig 53%-kal győzött. Tehát bejött a papírforma, bár sokat dolgoztunk a kampányon egy időközi választás még egy rendes választásnál is nehezebb feladat. De azt sikeresen elértük vele, hogy a Momentum felkerült a kőbányai pártok tablójára.
Az összefogásról
Ezután következett az EP választás ahol a Momentum és a DK komoly bizalmat kapott a választóktól és ezzel átrajzolta az ellenzéki pártok térképét. Ahogy azt már a korábbi bejegyzésemben is megírtam innentől egyértelmű vált, hogy az ellenzéki pártoknak együtt kell működnie. Legalábbis a helyi Momentum, DK és MSZP egyértelműen ezen az állásponton volt. A korábban különutas politikát folytató Jobbik és LMP is tárgyalóképesnek mutatkozott. A polgármesterek személyéről a központi vagy budapesti szervezetek tárgyaltak, őket az összes ellenzéki párt elfogadta. Kőbányán a régi motoros MSZP-s Somlyódy Csaba lett D. Kovács Róbert kihívója. A képviselőjelöltek személyéről pedig helyben tárgyaltak a pártok. A kőbányai Momentum elnökségi tagjaként végigültem a legtöbb ilyen tárgyalást. Alapvetően jó hangulatban teltek, csak néhány pikánsabb kérdésnél voltak nézeteltérések. Sajnos a Jobbik és az LMP végül nem indult közösen a többi párttal, mert az felajánlott helyekért cserébe olyan ajánlatokkal álltak elő amelyek a többieknek elfogadhatatlan volt. Ez végül a Jobbik helyi szintű teljes eljelentéktelenedését hozta magával. Az LMP elérte a bejutási küszöböt, ami végül a választási matek egy képviselői hellyel honorált.
Az eredmények
A polgármesterválasztást egyértelmű többséggel D. Kovács Róbert Antal nyerte, viszont a képviselők választásánál az ellenzéki tömb és Fidesz egy nagyot ikszelt. Azt is lehet mondani: egyetlen szavazaton múlt, hogy végül nem fideszes többség lett a testületben. Hiszen csak eggyel több képviselői helyet szerzett az ellenzék és volt egy körzet ahol csak egy szavazattal nyert. Annak ellenére, hogy elvileg azért nem lehet újraszámlálást kérni, mert a szavazatszámok közel vannak egymáshoz mégis történt újraszámlálás és szerencsékre a Momentumos jelöltnek találtak még szavazatokat. Persze ha véletlenül megfordult volna az állás akkor a töredékszavazatok teljesen átalakultak volna, így kicsit túlzás, hogy egy szavazaton múlt volna a választás. De azt jól bizonyítja, hogy minden egyes szavazat számít. Ha felelős állampolgárok vagyunk akkor döntést kell hoznunk, nem szabad távol maradni a szavazástól.
Összegezve tehát a kőbányaiak úgy voltak vele, hogy nincs baj ezzel a polgármesterrel, de a Fideszt azért nem szeretnénk. Ezért sokan hajlandóak voltak szétszavazni, míg főpolgármesternek Karácsony Gergelyt választották addig polgármesternek D. Kovácsot és képviselőnek is az ellenzékire szavaztak. Ezzel igen komoly kompromisszumra kényszerítették az összes szereplőt. Szerintem ez egy jó dolog, hisz a következő öt évben kiderül, hogy a képviselők és a polgármester képesek együttműködni annak érdekében, hogy Kőbánya tovább tudjon fejlődni és folyamatosan élhetőbbé váljon.
Az alpolgármesterek és bizottsági elnökök megválasztása simán lezajlott az első ülésen. Az igazi nehézség a 2020-as költségvetés elfogadása lehet, ott fog kiderülni valójában, hogy ki hogyan képzeli el a következő öt év politikáját Kőbányán.
A 2019-es év értékelését még az azt megelőző évben kell kezdenünk. 2018 decemeber 12-én a fideszes többség szokásához híven elfogadott egy törvénymódosítást ami a magyar emberek még további kizsákmányolását tette lehetővé a nemzetközi vállalatok legnagyobb örömére. Ettől kezdve már legálisan is dolgozhat heti hat napban a munkavállaló "aki szeretne". Nem tűnt ki ez a törvény a szegényekbe elesettekbe és gyengébb érdekérvényesítő képességgel rendelkezőkbe folyamatosan belerúgó fideszrezsim addig meghozott döntéseiből. Viszont a parlamenti ellenzék meglepően reagált. Az addig csak néha kivonuló néha kisebb performanszokat tartó politikusok teljesen széttrolkodták az ülést. Kövér Lászlót nem endegték fel a pulpitusára, végigfütyülték a szavazást és elő közvetítésben mutatták be a fideszesek valódi arcát. Mindezt összehangolva és közösen! Ezt díjazták az ellenzéki szimpatizánsok, tüntetések szerveződtek, ahol a pártok képviselői kénytelenek voltak együtt megjelenni.
Egy színpadon állt az összes ellenzéki párt képviselője.
Itt történt először ilyen, és bár nem tartott sokáig a nagy barátság, mégis átrendezte a fejekben az ellenzékről kialakult képet. Néhány hétre elképzelhetővé vált az egységes ellenzék képe.
A sorsdöntő EP választás
Bár voltak akik szerették volna felterelni az ellenzéki pártokat egy közös listára, ez szerencsére nem történt meg így a választók kiválaszthatták a számukra legszimpatikusabb listát. Számítani lehetett rá. hogy ez fogja meghatározni a pártok alkupozícióját az önkormányzati választásokon. Az eredmények egyértelműek a választók kiemelték a Momentumot és a DK-t, az LMP a megszűnés szélére került, az MSZP tovább folytatta a lejtmenetet, a Jobbik pedig csak vidéken élt túl. Azok a pártok nyertek akik képesek voltak saját arcéllel kiemelkedni a többiek közül. A DK határozottan beleállt az Európai Egyesült Államok koncepciójába, a Momentum pedig a maga kézműves módján mutatta meg, hogy lehet máshogy is ellenzékinek lenni. Nem tudom, hogy a választók szándékosan nem szavaztak a bármilyen összefogást elutasító Jobbikra és LMP-re, de ezzel végre lehetőség nyílt a teljes ellenzéki koordinációra, hisz ezen két párt már a túléléséért küzd.
A reményt adó önkormányzati választás
Az őszi önkormányzati választásokra ráfordulva már nem volt olyan ellenzéki párt amelynek az országos vezetése ne azt képviselte volna, hogy mindenhol egy jelölt álljon ki a fideszessel szemben. A helyi sajátosságok és lehetőségek miatt ez nem mindenhol volt gördülékeny, ettől függetlenül a fővárosban és a nagyvárosokban sikert hozott az ellenzéknek. De nem szabad ezt a sikert túlértékelni. Néhány kivételtől eltekintve az ellenzék olyan helyeken győzött ahol korábban is többségben voltak a szavazóik, csak ezek végre összeadhatóvá váltak. A Fidesznek ugyanannyi, ha nem több szavazója volt mint a korábbi években.
Összefoglalva tehát a 2019-es választások eredményei lehetőséget adtak az ellenzéki egység megteremtésére és példát is szolgáltattak a sikerre. De ahhoz, hogy ez 2022-ben kormányváltáshoz vezessen még nagyon sok munkára van szükség. Először is az ellenzéki vezetésű önkormányzatoknak be kell bizonyítaniuk, hogy képesek máshogy politizálni mint a Fidesz. Másrészt pedig szükség van a kormányzóképesség bemutatására következő években. Az egységes ellenzék nem azt jelenti, hogy a pártoknak fel kell adniuk saját indentitásukat. A feladat az, hogy bemutassák képesek ellenkező véleményű emberek együtt dolgozni az ország érdekében.
