A 2022-es választások sorsdöntőnek ígérkeznek. Ha a Fidesz negyedszerre is megnyeri az országgyűlési választásokat, akkor valószínűtlen, hogy Orbán Viktor utódját az ellenzéki oldalon kéne keresnünk.. Ebben az esetben az ellenzék még elég sok ideig csak a rendszeren belüli más véleménnyel rendelkezők közössége marad, nem tudja saját elképzeléseit semmilyen módon érvényesíteni. Viszont az önkormányzati választások reménykedésre adnak okot. Addig morzsolódott és alakult az ellenzék, ameddig minden szereplője megértette, hogy nem tudnak a választásokon sikert elérni, ha a választási rendszer logikájához nem idomulnak. Ez pedig jelenleg csak két tömb vetélkedését engedi meg. Valószínűleg ebből mindenki tanult, és egy az egy ellen szeretne kiállni a fidesz jelöltjeivel. A részletek kidolgozása viszont még előttünk áll.
Két alapvető célt látok amiért szeretnénk leváltani a jelenlegi rezsimet:
- a demokratikus intézmények visszaállítása:
- médiahelyzet normalizálása
- választási törvény demokratizálása
- ügyészség valódi munkára bírása - elszámoltatás
- parlament szerepének visszaállítása
- a tudomány és kultúra szabadon engedése és pártatlan támogatása
- az oligarchák uralta piacok felszabadítása
- az ország átkormányzása a 21. századba
- oktatás megreformálása
- normális egészségügyi ellátáshoz szükséges források biztosítása
- felnőttképzések, átképzések rendszerének kialakítása
- valódi szegénységellenes intézkedések
Természetesen még száz meg száz területen kéne fejlődnünk, de ezek biztosan elengedhetetlenek egy modern és prosperáló ország alapjainak lerakásához. Most pedig nézzük meg milyen a jelenlegi helyzet amelyben ezt a választást meg kéne nyerni.
A kormányban egyszemélyes a döntéshozatal. A bíróságok folyamatos nyomás alatt. A parlamentben valódi munka nem folyik. A média két részre oszlik, állami milliárdokkal tömött csak egyirányba elhajló médiák és túlélésért küzdő független és kevésbé független médiák. Az ellenzék mozgásterét folyamatosan csökkentik, amelyre esélyesség esetén még komolyabban lehet számítani. Akár a választási törvényt is módosíthatják ha úgy látják a jelenlegivel veszélybe kerülnek. Megszüntethetik a világon egyedülálló győzteskompenzációt, elvehetik a parlamenti frakciók pénzét és becsúszhat még néhány ÁSZ büntetés is. Ezektől függetlenül a nemzektözi szervezetekbe való beágyazottságunk miatt szerencsére a választásokat meg kell tartaniuk. Viszont annak tisztasága kérdéseket vet fel.
Ellenzék állapota és lehetőségei.
A 2019-es év teljes egészében átrajzolta az erőviszonokat az ellnzéki térfélen, erről itt írtam részletesebben. A jelenleg működő pártok hozzávetőleges támogatottsága: DK - 13%, Momentum - 11%, MSZP-P 8% , Jobbik - 8%, LMP-2%. Az MKKP-t ebbe a képletbe nem veszem bele, velük majd külön cikkben foglalkozom. A többségi rendszerben eldőlő 106 egyéni körzetben közös jelölteket kell állítani. Néhány helyen lehet esetleg egymásra indulni, ahogy az az önkormányzatiban is megtörtént, de komoly ellentét nem mutatkozhat. Az egyéni töredékszavazatok a listákra hullanak vissza, emiatt aki indul annak valamelyik listához csatlakoznia kell. Nem lehet több három listánál a mostani szabályok szerint, mert 27 helyen kell egyéniben indulni a listaállításhoz. Szerintem a kettő lista lenne a legjobb, hisz koalíció kormányzás esetén az még kezelhető állapot, és a nem fideszre szavazóknak is lenne választási lehetősége. De a Jobbik korábbi náculása és a DK elnök Gyurcsány elutasítottsága miatt ezt nehezen tartom elképzelhetőnek.
Megoldható-e a közös lista?
Elképzelhető, de nehezen kivitelezhető és megint füstös szobában tárgyalásoknak tűnhet majd a folyamatos tárgyalgatás és a közben lévő szivárogtatások. Véleménényem szerint három közösség tud fennmaradni a következő két évben. A Momentum a DK és a Jobbik.
Ezeknek az erőknek három különálló listát kell állítaniuk.
A Momentum képviseli a legújabb még érintetlen politikai generációt és ebből kifolyólag a fiatalokat. A DK-ban vannak a már "kipróbált" arcok, a Momentumhoz képest nagyon eltérő kommunikációval, talán a baloldali eszmék is itt kaphatnak helyet. A Jobbik ereje még mindig a vidéki szavazók megszólításában van, folytatódnia kell a konszolidációnak és talán a jobboldalon mozgolódó értelmiségiek is szövetségbe léphetnek velük. A kisebb szereplők közül az MSZP valszeg lényegében betagozódik a DK-ba az lmp-párbeszéd zöldjei és remélhetőleg a függetlenek a Momentumhoz csatlakoznak. Így van egy régebbi párt, új párt és a Jobbik aki leginkább a vidék pártja lehetne, megadva a választási lehetőséget az ellenzéki szavazóknak.
A választási csalásokra visszatérve, nem lehet túlhangsúlyozni a szavazat számláló bizottságokba delegált tagok szerepét. Valahogyan minden egyes telelpülésre el kell jutni ahhoz, hogy a kisebb nagyobb csalások minél jobban elkerülhetőek legyenek!
Ki lesz a miniszterelnök jelölt?
Három listához három jelölt? Szerintem igen, a budapesti előválasztás megmutatta, hogy komoly aktivizáló ereje van az ellenzéken belüli nyílt versenynek és komoly legitimációt ad. Itt nem kell előválasztás a választás maga megmutatja majd kit szeretnének a választók. A konkrét nevekkel dobálózásba még nem mennék bele, arra lesz még elég időnk később. A több jelölt pedig - viták éa beszélgetések során - nagyon is alkalmas lehet a saját szavazótábor feltüzelésére. Csak azt az üzenetet kell átvinni a fidesz ellen voksolóknál, hogy ez nem széthúzás, hanem demokratikus verseny, aminek mindenki elfogadja majd a végeredményét. Ahogy Vona Gábor írta a cikkében:
Az egyéniben döntünk a kormányváltásról, listán döntünk az új kormányról.
Ami viszont elengedhetetlen: minden listának legyen valódi programja és elképzelése arról, hogy milyen szakpolitikákat szeretne megvalósítani. És természetesen a fentebb összegyűjtött pontokkal együtt le kell fektetni a demokratikus minimum feltételeit az Orbán rendszer utáni Magyarországnak.
